Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

ÚJ MÁRCIUST Ki érzi még ma Március szelét? Ki fogja még föl mondanivalóit? Magyarok lakta földön szerteszét nem szívják mellre friss leheletét, nem izgat már, hatása sem adódik. Szoborba dermedt csípős élete, szoborrá nyomta közöny, kényelem, merev alakká bénult lényege. — hát élet ez, hát tényleg élet-e, hogy Március csak formaság legyen ? Nyűtt emlék, fonnyadt szekfű, mint avítt lilásba játszó ferencjóska-rokk ? Hol forr a lélek forradalma itt ? If jakban nem mer, nem zúz, nem vadít többé a tettvágy s új gondolatok? Kossuthot és Petőfit is sokallja ma már magyar magyartól. Ronda kor. TJj özönvíz volt. S nem lett humuszalja. Egy önfertőző nemzedék-fatty nyalja a szobor talpát. Köpj le rá, szobor! Kié a föld? a cím? a pénz? a jog? Ma sem a gátra néznek — a garatra. Werbőczyt nyúzzák úrkolomposok, előnyt húznak nagy bizományosok, s óvszert húznának minden gondolatra. 160