Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

HOL A KÖLTŐ? Ide kerültünk ? Hol itt a hiba ? A múlt kihunyt, a jövő vaksi. Tisztán teljességes a mai galiba. Reflektorozzák, mossák, szappanozzák, fényezzék cifra frázis-köpetekkel, nem, nem hiszem, hogy ezzel rendbehozzák, hisz reccs, recseg, a ház ég, a gerenda, zsarátnok száll, a pernye bőrig éget, nem a szónoklat lesz itt az agenda, a szűk gyomor bőg, az ernyedt kar enged, a nincstelenség kótyagot rakétáz, — hej, költő, te, hát hol a dörgedelmed? S az ajtót egyik a másiknak adja, táltoskodik a tucatmessiás és az álpróféták csapatja, szemellenzős, igás próféciájuk fenyeget, nyaldos, köp, kér, kunyerál, hogy ők a ma s a holnap: esküdj rájuk. A költő sír, sír egész éjszakán át, a mocsárban nincs igaz terebély, s ronda iszapban nem robban a gránát. Kinek ? Ezeknek? Kívánatos szókkal ágáljon kinn a hordó-fronton? A, 156