Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

ÖLELÉS UTÁN És ketté válunk csak megint, mire a szemünket kinyitjuk, s meggyötört szánkat eleresztjük, megint csak két ember leszünk: kiilönségünk tépő magányát csak addig nem veri szívünk, míg boldog állatok vagyunk. De te, de te ? Angyal vagy-e, vagy állat, édes? Imádott nagy kétféleséged úgy csap le ébredő agyamra, mint tigristalp az embermellbe be: angyal vagy-e, vagy állat — mit szeret benned más férfi, s mit szeretek én? így kérdezem, hideg ráz, s száz idegszál zsong a kéjtől és kétségtől bomolva, s te nem figyelsz, nem érzed, nem felelsz, — ha csak nem felelet, hogy a lábam átkarolva csókolod csontos térdemet hízelgőn, buján, mint hálás macska... A kéjt köszönöd ? 1927 153