Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

EZÉRT MÉG ÉRDEMES ÉLNI Fábry Zoltánnak Stószra így van: csata az élet. Se eleje, se vége. Nagy rajvonalban görnyed az emberiség, és én most kimentem a szélekre, ahol veszedelmesebb a járás és komorabb a csönd, és már hallatszik a dúló problémák hullámverése, ahogy odavágódnak a mindenség zátonyához. Szebb, nehezebb, igazabb harc ez: a széleken, szomorúbb és hősebb a szárny tisztes ember: mert egy nézésre látja az egész líniát, s vacogó döbbenetére feleletet kap a háta mögül az éter sötétjéből, a különös, ritmikus zajban. Hallom és szeretem az új idők szavát s a formálódó embert. Előre! roham van, gyönyörködöm: beláthatatlan sorban zúg, reng örök parancsra a svarumlínia. 1924 149