Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Földes Sándor

DIADALÍV A tüdő vész szürke lobogója az összes házakon a kapukból szűkölve futnak ki a megriadt ebek az utak mentén szén-isten és vas-isten szobrai és ünneplők sorfala: szem nélkül, kéz nélkül, láb nélkül köpenyük szélei már koporsóvá hajoltak össze csak a fogaikról látszik itt-ott embervoltuk éhség és kolera görcse vonaglik végtelen kiaszott gyermekek torkán halleluja sikong — fönt a tallérfejű Nap petróleumot izzad a Gyilkos fehér lovon a térre lép és mosolyog mosolyog és feje körül döglegyek glóriája felrémlik az őrült mező... ó, vigyorog, vigyorog és kifordult belek, tűz és tetű között három lépéssel megnyitja a táncot. 137