Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

KI VAGY ÉS MERRE MÉSZ? A közömbösökhöz Krétapofájú Pierrot-kat láttunk táncolni vad karneválokon, majd feloszló hulláikat úszni csobogó kanálisok fekete vizén — szépség és rombolás között tétován ácsorog ma egy furcsa nemzedék, évszázados fák alatt, miknek lombja ősi titkokat susog, fecsegve haladnak e bamba gyermekek, kék tó tükréhez hajolva ifjú Nárcisszusz bámulja magát, szökőkutak szétfröccsenő vizén szivárványszínekbe törik a napsugár, de jaj, a völgyek véres árnyakkal telve, s az idő folyosóin a borzalom léghuzata jár; ki vagy és merre mész? szíved hideg kő, közömbös, súlyos kődarab, ablakodat nehéz esőcseppekkel veri a szél, póruljártál bizony, szitkokat szórnak rád a szurtos kalibák, az éhezők szeméből vádak fekete tüskéje szúr, s bolyongva kormos városokban, imhol, mindenütt száműzöttek lila szájakkal, mint a súlyos betegek, fáradtan, hontalanul, ficánkolsz, úszol a köznapok vizében, mint az ezüstpikkelyes süket halak, nem hallod asszonyok s gyermekek halálsikolyát Madrid romjai alatt? túl sok közömbösség van a világon, túl sok türelem, 123