Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

FOHÁSZKODÁS Talán csak börtöntöltelék lesz ő e renddel csillogóvá kivikszelt világban, kaland és bűnvágy csiklandozza lelkét vagy tán a nyűgös, nyüves unalom ? égre büdöslik a langyos rothadás, a kéményeken az elégedettség sonkacsontja lóg, de a gyárak felől, de a cementgyár felől, de a külvárosok összes gyárai felől sósán, tisztán, élesen fúj a szél! mint tábortüzek égnek a csillagok, hideg szél és gyötrelem tölti be a földet, majd a szirénák lázadó keserve... ki a fenének kell még ma az ének? egykor Bukovina sáros országútjain komoran ballagott, vállán karabéllyal s kincstári tetvekkel melle szőrein, ma a szélkakassal forgolódjon a háztetőkön, a lila háztetőkön, hol bambán vigyorog a hold? a füst ezüstbajszát pödörje szomorúsága fennkölt kenőcseivel? Goethét olvasson? lágy dunyhákkal takarózzék? s illegesse-billegesse magát egy tucat rímre kótyagos aggszűz előtt? ó! hozzád fohászkodik, forró őrület, fészkeld magad a csontja velejébe, tépázd meg szittya vadsággal üstökét, izzó széndarabkákat ültess a talpa alá, tedd meg kalapácsnak zengő-zúgó üllők fölött, legyen gyújtófa a Lázadás tüzében, legyen törzsfőnök Mozambik partjain 109