Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

Hogy embernek köll csúfolnom magam ? Nem érdemes, ó, hidd el, édesem, Minek az ádáz túlerőltetés ? Elmúlik minden, mint az éjszaka, Almok és átkok, mint az árnyak, tűnnek A hűvös, hajnali szélben, Száll már a dal: egy sötét liliom, Majd megszólalnak a harangok, Mint nagy imaginációk. 106