Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

A MŰVÉSZ Drótfészkéből kiröpül a baljóslatú madár és száll a felhők fölé, miket rajzszögekkel erősített meg egy kataszteri alkalmazott az angyalok hálóingére. S a rózsák s a kikericsek, mik a mi kertünket díszítik, egytől egyig olajjal szagtalanított művirágok! Nos, nem tudom, mi az ön véleménye a művészetről, a művész véleménye önről a lehető legrosszabb, mert a művész átlát a szitán, a filozófus agyvelejében példának okáért Herakleitos tételei mögött paprikás szalonnát lát s egy küblit, tele selejtes ambícióval, lépcsőket, melyek a hülyeség katedráira vezetnek... s a hadvezér szemei mögött ballisztikus egyenleteket és ágyúmetallurgiát, de véres kötényű henteslegényeket is, kik ott állanak a pult mögött — s az orvosokon néha láthatóvá válik az önfeledtség pillanataiban a tunguz sámán ördögmaszkja — jaj nekem, ha rám rontanak e dühös ördögűzők! Tágult orrcimpákkal szagolom a szép természetet, melyben vadul ugatnak a kutyák minekutána a sarokkövek előtt illetlenül fölemelt hátsó lábuk — miként megszentelt zászlótartó az ég felé mutat... 102