Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945
Forbáth Imre
A FEKETE IRTVÁNYON A fekete irtványon sötétség hever, mint egy százmázsás harang: Ez Márisa éjszakája, ki szívdobogva suhan az erdő felé, S ez Ján éjszakája, ki némán vár az irdatlan tölgyek között. Egy hold világít, egy fölgerjedt Kentaur szeme, Egy szél kereng, lassú és forró délkeleti szél, Egy dal kél, bánatos és édes furulyák dala, A végtelen mélyből forrásvíz csobbanása hallszik — Hatalmas, vad és tiszta, szláv éjszaka! Csernoch dombjára álmos orvost cipel a fürhéces szekér Egy haldoklóhoz, kinek szájából már buggyan a fekete vér, óriási favágók állnak némán és lehajtott fővel az ágy előtt, S egy asszony, fáradt és sovány, hét gyermekeknek anyja — Szomorúság és szegénység és néma gyász éjszakája ez: A fekete irtványon sötétség hever, mint egy százmázsás harang. 100
