Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Fülek

gagyártoťťa aranyakkal és más országba csavargott el. Mindegy volí az. Fülek vára így is a királyra szállott. És Fülek büszke várának ettől kezdve nem volť nyugfa. Király és magán várurak, vagy pedig egyes családok és király néztek be kapuján századokon keresztül, de egyik sem tehette le falai között állandó meglakásra a kis széket. V. István és Pok a nemzetségbeli Mór, Zsigmond neje Ciliéi Borbála és Bebek Péter, Albert és a Perényi család, II. Lajos és Ráskay Balázs, ennek Dorka leánya révén pedig isméi a Bebekek alkották e körbe birtoklási ťáncoť, mig végre — jött a török. Abban az időben (1554) a Bebekek hitszegése folytán ismét királyi kézen volt a vár, amely hiszen kulcsa volt a bányavárosok felé vezető útnak, tehát fontos erősség. No ha kulcs, be is tölthette e tekintetben hivatását, mert udvarának háromszoros bástya körítésének észbevevésére a seregével alája érkezett Hamza bég ugyancsak vakargatta fületövét : — Hogyan kellene ide bévülkerülni, hogyan ? Hm, hm. Vegyük csak elő a szolnoki recipét. Lehetetlen, hogy ne akadjon a várban olyan valaki, akinek árulásra ne hajladoznék sötét gyaur agya. Szolnoknál is ez vezetett célhoz, itt is sikerülnie kell. És Hamza bég számítása bevált, részben. Mert Bebek György sok ilyen-olyan iíífeledetí udvari léhűíői között akadtak szerecsen szolgák is. Sikerült Hamza bégnek egy ily exofikus jövevénnyel összeköttetésbe kerülni és ennek a nem ugyan gyaur koponyája, de annál inkább úgy külsőleg mint belsőleg valóban sötét árulónak keze nyitotta meg éj idején az egyik bástya kis ajtaját, hogy azon aztán a kontyosok tömege behatoljon a várba. Benn is maradt a török Fülek várában negyven éven keresztül. Törökpusztitó és hős Pálffy Miklós tűzte ki ormára ismét a magyar lobogót és ott lengett az sokáig vigan, büszkén. Hogyne lett volna büszke ez a magyar lobogó, mikor későbbi időben — a 17. század negyvenes éveiben — a magyar férfierényeket magában összesürítve birtokló s gyakorló, népszerű Wessélényi Ferenc parancsolt a várban, mint annak II. Ferdinánd által kinevezett kapitánya. — 314 -