Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nyalábvár

— Mienk Nyalábvár, — ütögették mellüket, azt tolunk senki el nem veheti, meri Lajos király adománya az Î — Hol a donációs levél ? — igy a birák kérdése. A donációs levél ? . . . az bizony elsikkadt, nincs. Ennek dacára megindult a perek lavinája. A Drágffyak is meggyérültek, Perényi Péter is atyáihoz költözött, de a per meg nem szűnt : atyákról fiakra szállott az. Ez idő alatt Nyalábvárnak elég dicstelen szerep jutott ki, mert a Perényiek várnagyai nem fértek bőrükbe. Eleinte csak azzal kezdték, hogy a máramarosi sószállitmányokat jogtalanul megvámolták, de azután vérszemet kaptak és főbenjáró rossz cselekményektől sem riadtak vissza. Nyájak elhajtása, nemes emberek beböríönözése, pénz s oklevél csalások, sőt emberéletek kioltása : mindez a nyalábi Perényiek rovására Íródott. Persze szították a zenebonát Nyaláb körül a Drágffyak is, akik sehogy sem tudtak belenyugodni váruk elvesztésébe és a per folytatásán kivül nem egyszer rajta-rajtaütöítek a Perényieken. Csak Mátyás király erős kezének sikerült végre rendet teremteni s megfékezni úgy a Perényiek rablókalandjait, mint a Drágffyak gyűlölködését. Úgy annyira, hogy hosszabb időt is töltött néha a várban, mert hogy nagyon kedvére való sólymázó területe volt annak. Egy- 25 - (|