Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ujvár

csempészni, honnan azíán a Fekefe tengeren áť Konstanfinápolyba menekült. Ilyen teljesítmény folytán kapta Perényi Péter Újvár régen nevezetes várát, mely a királyi salamonitélet következtében amúgy is megszűnt volt már a megyei közigazgatás központja lenni. Nem mintha egyetlen egy vára sem lett volna Perényinek: de úgy illett, hogy a király életmentője bővelkedjék várakban. Bővelkedett is. Ott volt a többiek között például Terebes (Párics) vára a zempléni részeken, ahol azonban a Drugeíhek folyton borsot íöríek a Perényiek orra alá és nyugťalaniťoííák a vár békés birtoklását, fölhasználván a várurak majdnem állandó távollétét. Megunta a dolgot azuíán Perényi Imre: — Ebadía Drugeihjei ! megmufaíom, hogy nem füsíölíök ki Terebesről. Azí beláíía, hogy kéí paripa háíán egyszerre ülni bajos és kéí egymásíól messze fekvő várban egyszerre rendeí tartani annyií íesz, mini mindkeííőí züllésnek bocsátani. Alkalomra várt, hogy hogyan lakassa jól a kecskéi, de meg a káposzía is megmaradjon. Észrevette, hogy valahányszor Újváron időzik Tarczay Miklós, mindég olyan simogaíó szereíeíiel nézdegéli a vár épüleíeií, miníha helyei keresne bennök állandó meglakásra. — Teiszik báíyám, ieíszik ? - kérdezie íőle egyik ilyen alkalommal Perényi Imre. — Teiszik öcsém. De kimondom a szói kanyariíás nélkül: még jobban íeíszenék, ha enyém volna. Aminí hogy enyém, illetve a családomé is volí. Hiszen a Ráskayak uíán és nagyapád előtt még IV. Béla királyunk adományozta Újvárt a Tarczay családnak. Hogy elvesztettük ? annak Henrik ősöm az oka, aki bolond fejjel neki ment a királyi seregnek és hát gondolhatod, hogy ezen íeífének jutalma nem comesi szék vagy a tárnokmesieri mélióság volí, hanem egyszerűen kitették szűrét Újvárról. Megültek aztán benne a Mic bán ivadékok, akik — úgy igaz — sokai tettek a várért, mert a rozoga favárat kőből újra épiíeíiék. És jöttetek ti. Azonban tudod ie azí, hogy íi sem biríokolíátok békén a várai, meri hol a Giskra hadak, hol meg Podmanickyék zavarfak ki on- m 13