Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sáros

ellen. Perényi Imre nádor eleinte behódolt a német Miksa terveinek, de azután annál élénkebben tiltakozott ellene. Sőt személyesen készült fölmenni Bécsbe, hogy annak létrejöttét megakadályozza. El is indult, de Pozsonyban valami kis kolerabetegség levette lábáról. Midőn fölépült, már megmásiíhataílanul pergamentre volt pingálva a hároméves habsburgi Ferdinánd magyar trónigénye. Dühös lett erre Perényi Imre és demonstrált. Tekintettel még nyavalyás voltára, beleült hőkös fogatú (ötlovas) sárgabőrbéléses, lógós kocsijába, maga köré gyűjtötte a város síposait, dobosait és hegedűszerszámos muzsikusait, kiknek hangolászása közbenjárta be aztán a várost, főembereivel és nyálkás csatlósaival környezetten. Egy-egy ufcaszögleten elhallgattak a muzsikusok és terebesi porkolábja hangos szóval hirdette: — Perényi Imre nádorispán ő kegyelme adja tudtára mindeneknek, hogy ő maga és a magyarság opponál a németek császárjának clandesfina intenciója ellen. Magyarnak magyar legyen királya is. Dixi 1 — Vivat, vivat 1 — zúgott városszerte a lelkesülés szava. Ulászló megijedt a terjengő zajszavaktól és azí mondta a maga elé ciíálí Perényinek: — Dobzse, dobzse. Csak ne lármázzaíok. Hiszen az még messze van, míg a pirinyó Ferdinánd megnő. Neked - m -