Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagyida

sége ťalán hát pótolta a rendes katonaságot, de nem pótolhatták ők a lőszer^ hiányát. Ez sem hozía zavarba/ Kálusf, meri kiállť a főbástya fokára és szavával onnan kisebbítette az ostromlókat, védte a vár helyzetét; — Jáj, te girhes németi fuvus szellemekkel barátkoznál mán a föld alatt és a nivesi karjai húztak volna le abba a nagy Dunába, mielőtt ide gyüttél. Ta1 karodjál innen, takarodjál! friert ha mán puskaporunk nincs is, ez nem baj. De Nagyidából nem eszel. Majd a' Bundás kutyám eszik a te húsodból, girhes németje ! Kálusnak többször megismételt ilyféle önérzetes szónoklataiból kivette hát szépen a német, hogy elfogyott a várban minden lőszer és igy rövidesen végzett: húsz napig tartó ostrom után 1557. augusztus 17 én Puchaim generális bevonult a várba, Perényit foglyul ejtvén Sáros várába vitte, a várat magát pedig lerombolta. Hogy mi lett Perényi Ferenc hűséges cigányaival, azt homályba burkolja a t országos—vona

tkozás

ú történelem és Puchaim további hadjáratának menete./Valószínűleg elszéledtek a szélrózsa minden irányában, hogy a sátoraljak népeinek eldicsekedjenek a nagyidai veszedelemmel és hogy aztán a békésebb idők beálltával újra visszajöjjenek e dicsőséges cselekedetük színhelyére, oda az Ida patak hűs árnyába. Utódaik ott vannak most is. Még egyszer tűnt föl Nagyida^a^mindennapiság homályából akkor, midőn a vár pusztulása után pár évre Európa zsidó hitsorsosai itt gyűltek össze, hogy a Messiás kérdésben egyöntetű határozatra jussanak. De mert annyiféle volt a talmud értelmezése, mint amenyi a fej: e kérdésben akkor s azóta sem tudtak megállapodásra jutni. Nagyida várának ma níár csak egyes árkolásai láthatók az Ida patak északi hajlásában. De midőn a földműves ekéje nagy, sima kövekbe ütközik: e köveken talán a világszép Izabella lengyel királykisasszony és magyar királyné cipellője tipegett és e köveket talán Perényi Ferenc — szó ami szó — hősiesen hűséges cigányainak vére áztatta. - 165 - (|