Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Sztropkó

— Mosť nem érek rá Budára menni. El vagyok fog­lalva, merf hogy mosf vannak a vásárok évadjai és sok az ide-oda ufazgafó kereskedő népség a vár környékén. .. Nem csoda, ha ilyen üzenetre elvesztette türelmét Mátyás ésmegirfa szigorú levelét Kassa város főbírájának, amint következik : — Nagy elődünk, az ki Bélák között a negyedik, meghagyta Zudar Domonkos hívének, hogy megépítse Sztropkó végvárát, pro primo a tatárok esetleges ujabb betöréseinek miatta, pro secundo az ország becsületének meg-megvédelmezésére. Ezen országbecsületet hányogatja most sárpiszokba Perényi Miklós és István, amikor is ecce a Zudarok immár kétszáznegyven éve tisztességesés dicsőséges harcokban a magyar névnek becsületet hozó várát haramják spelunkájának teszik meg. Ezt mi tovább nem fürjük. Et ideo királyi neheztelésünk terhe alatt stricte megparancsoljuk Kassa városának : minden hadvivó szer­számait moveálja, Sztropkó várát szállja meg és azt mi­hamarább bevéve, adja át a királyi harmincadosnak, hogy az az eddig károsultak jussait kireperálja és az arrafelé utazókat megdefendálja. Kassa városa mit tehetett egyebet e kemény parancs következtében ? megszállta Sztropkót s be is vette azt a király nevében. Persze a Perényi fivéreknek nem volt többé helyük a várban, hanem a király egyik nagyon kedves embere, a szenttamási Lábatlan András költözött be oda. Ám a két vétkes Perényi utóda, Istvánfia Imre olyan szép és nagy erényekkel felruházott főúr volt, hogy az ő kérelmére megbocsátott Mátyás az elődöknek és Imre visszatérhetett Sztropkó birtoklásába. Azonban mi­dőn a nagy király örökre lehunyta szemét, a sztropkói vár újból mozgalmas idők szintere lett. Olyanokban akik szent István koronájára áhítoztak, nem volt hiány. Káz­mér lengyel király is elővette ismételten fiát ott Krakkó­ban és azt mondta neki : — Te Albert. Milyen szép lenne az, ha Mátyás utó­dának állanál be. Nézz csak körül, igyekezz csak. — De uram, királyatyám, hiszen 'a magyar koronáért nem kisebb személyek futtatnak, mint maga az özvegy - I3j -

Next

/
Oldalképek
Tartalom