Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Jeszenő

retetť urát. De azonnal fészkét féltő s védő, vijjogó sassá változott át, midőn hírül hozták neki, hogy a zavarosokban halászgató Perényi Péternek a gazdátlanul álló várra fái a foga. Ebben ugyan semmi rendkívüli nem volf, meri a Perényiek a Palóczyaknak mindég is ellenlábasai voltak és viszont a Pálóczyak nagyon sokszor akadékoskodtak a Perényieknek. Hanem az már csodálni való volt, midőn ez a gyönge asszony, Ráskay Magdolna úgy elkergette Ujhely alól a Perényi nevében támadó Kun Gotthárdoí, hogy az Terebesig bizony meg sem állt. — No hozod-e az újhelyi vár kulcsait ? — fogadta őt Perényi. — Hozom ám megvert népedet. Az az asszony az ördöggel, vagy legalább is Mars hadistennel cimborál. Kiállt a vár fokára és onnan piszkolt szavaival téged, onnan magyarázta seregünknek, mily ocsmány tettben járnak, midőn a hazáért halt vitéz főúrnak árván maradt várát s e várban a búsongó özvegyet sanyargatják. Senkinek és még magamnak sem jutott eszébe őt onnan letessékelni harci szóval s riadóval, mert úgy beszélt ott amaz asszony, mint az apokalipsis ékesszavú főangyala. — Először is egyiketek sem hallotta még az apokalipsis főangyalát beszélni - mondta epésen Perényi — tehát nem is tudhatjátok, hogyan beszél. Másodszor meg asszonyi fecsegés vett le lábatokról. No vitéz embereim — 126 -