Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Jolsva

Felelte majeszťással Bebek Domonkos : — Jolsva záloga gyanánt én súlyos 7707 forintokat fizettem Jolsvay Györgynek. Itt az irás róla. Tehát jogosan birom és fogja is azt családom birni. — Hol a királyi megerősítés ? — zúgtak fel a Lorántffyak. No itt már bajok voltak, mert az soha sem is létezett. Jolsvay György csak úgy suba alatt zálogosította el a várat. Hát megindult a nagy zálogper, melynek részleteit élénk figyelemmel kisérte egész Gömör megye közönsége, de mely országos szenzációra akkor növekedett föl, midőn Erzsébet királyné 6007 forintokért Perényi Jánosnak kötötte le az ismét csak majdnem rommá safnyult várat a birtokkal együtt. A nagybomba pedig akkor robbant fel, midőn V. László már nem zálog jogán, hanem örök donációképen ismét csak a Perényieket ültette a birtokba. Ültette volna. Azonban a szemfüles Bebekek résen voltak és minden befolyásukat, pénzüket, hatalmukat, ravaszságukat reá tették arra, hogy a rozoga vár is birtokukba kerüljön. Mert hiszen az uradalom nagyobb részét amúgy is birtokolták már. De nekik a vár kellett, melyet a Perényiek időközben rendbehoztak s kicsinosítottak. Hát ugyancsak két szenvedélyes várgyüjtő család találkozott össze : Perényiék és Bebekék. Ország világ tudta, hogy mindkét család mindenkori tagjainak vérében van a várak szeretete és hogy késhegyig képesek menni olyan vár birtokáért, mely tetszik nekik s melyre szemet vetettek. Folyt a szenvedélyes tülekedés és perharc a két család között Jolsváérí. De bekövetkezett az, ami ilyen esetekben történni szokott : két verekedő között a harmadik ragadja hirtelen magához a koncot, Giskra János hipp-hopp, egyszer csak benn ült a jolsvai várban. Igaz hogy nem sokáig, mert Mátyás király kitessékelte onnan, azonban kifakarodása után a nagy per elvesztette élét. Perényi másfelé orientálódik, a Bebek családnak pedig kezdett ereje s fénye hanyatlani. Toldozták-foldozták ugyan annak épségét a jolsvai várral együtt, azonban az idők parancsoló szavára még az ő hajdan erős hatal— 263 — 17