Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ujvár

nan benneteket. Ugy a : majd kifeledtem a Henning családot, akikéi valahonnan külországból édesgeťeťf ide magával Zsigmond király és se szó se beszéd, betelepiťeťťe őkeí Újvárra. Ugy kelleti lennie, hogy valamely nagy üzlet megpecséfelése volí ez a donáció, meri Zsigmond érťeťť ehhez. De hát ki íud erről vélekedni ? hiszen azóta majdnem száz év mult eL — Nem sokáig élvezték üzleteik gyümölcsét, a várat — szőtte közbe a szót Perényi — mert nagyapám tett róla, hogy ez a család ismét iramvást lépjen vissza napnyugat országaiba. El is mentek mind, kutyástól s macskástól. De lám milyen bosszúság : erről a ma itt holnap ott családról kezdik a pórok nevezgetni váramat Henningynek, Henighnek meg mi Isten csodájának. Miért igy és miért nem rólunk, a mi családunkról nevezik hát el maguk között ezek a lágyagyu emberek a várat? — Vagy pedig — mosolygott Tarczay — a „prior tempore potior jure" alapján miért nem szólingaíják Tarczavárnak, mi ? — Ilyen nevü kastélyuk már van ott a Homolka lejtőjén bátyáméknak. Ezt majd valami más névre kereszteljék el. — Háí öcsém izé ..,, lehet veled beszélni a várról ? — mondta örömében akadozva Tarczay. — Lehet bátyám. És én is szókanyaritás nélkül kimondom, hogy örömmel adom. Megyek én Zemplénbe, - m ~