Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Purustyán

álszécsíől kezdve hegynek fölfelé dohog az autó, hogy a vadregényes dargói hágó szerpentinjein át majd Kassára ereszkedjék le. Az ufas távolról sem gondol arra, hogy ott jobb kéz felől a Bacskó falu fölött terjeszkedő erdőrengeteg közepette, valamikor hatalmas vár állott. Ezt a várai Borostyánnak is mondják a krónikák, de a köztudatba Purustyánvár néven ment át. Mint királyi vár látta a tatárokat, sőt meg is szenvedte azok dúlásáí. Az ország biztonsága érdekében idehelyezte IV. Béla király országa talpra állítása közben a spiculaíorokaí, a végek őreit. Különleges szerzet volt ez. Sem jobbágyok, sem szabadot?, sem pórok, sem nemesek. Katonáskodás kötelezettsége mellett a király rendelkezésükre bocsátott egyes várbirtokokat, melyek aztán eőr-álló helyek gyanánt szerepeltek. Nagy kitüntetés volt, ha a király egyes eőr-állókat nemesi rangra emelt. Amint ezt Róbert Károly is megtette uralkodásának első éveiben, midőn a felső eőrség vezetőjéhez megíratta az epistolát: — Te Péterfia Miklós, jó spiculator voltál mindenkor. Most már elismerve jjó érdemedet, örök időkre a nemesek sorába iktatunk és az eőrök nagyjává (őrnagy) nevezünk ki téged. Megparancsolván, hogy az eőr-állókat szolgálatukban szigorúan tartsad, de jogaikat is megőrizzed. Azonban a királyi eőr-állókat nemsokára kiszorította Purustyánból a magánbiríoklás térhódítása. Róbert - 95 - (|