Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szalánc

— Ha te nem jössz velem az éleibe — fejezte be szavait — megyek én előre a halálba ! Elég magas ez úthoz e várorom. . . — Ezzel kegyelmed csak tornyot rakna szeleverdi tetteire — felelte a szépséges Anna — mert éri elég időkig vártam kegyelmedre. A vár tartása egész embert és nem Lengyelhonba futkosó szélcsap poétát kiván, Balassa uram. — Na, Forgách Zsigmond is eleget lót-fut az országban körül. — Teszi ezt kötelességből, mini az ország főembere, de nem fut délibábok után. Viszont pedig ha megtudtam állani helyemet én a temesvári hős leánya a német Ungnád Kristóf oldalán : tudom mi a kötelességem Magyarország nádorának oldalán is. E hitvesi s honleányi kötelességemet nem lesz nehéz teljesíteni, mert Forgách Zsigmond szeret engem és én is jószívvel vagyok hozzá. Istennek ajánlom hát kegyelmedet. És zengtek a Coeliához intézett szépséges versek a meg nem hallgatott költő ajkán még sokáig, de Szalánc várába be nem juthatott többé sohasem. Mert annak a Forgáchok lettek végleges urai. Ismét csak beházasodás útján, úgy mint harmadfél századdal azelőtt. Akkor Drugeth Anna volt a vár úrnője, de levette