Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Céke

riťani a fejbe, dacára a vár rozoga volfának. Azonban Zsigmond nem volt az a király, aki teljesen ingyen adja a fejef. Azf mondfa Kerecsényinek : — Hiszen úgy igaz, hogy te nem dőltél be az ellenem folytatott hajszának. De hát lásd, én nem követelem tőled ingyen ezt a hűségei. Ennek fejében föl fogod épiteni Céke várát, a hozzá való költségei megadtam már neked a tarfozékok, a fiz falu jövedelme alakjában. Ugye hogy tiszfa munka: kéz kezet mos. Kerecsényi mit tehetett egyebet, savanyú arccal bólongatott hozzá: — Igen. . . hogyne. . . természetesen. . . És nemsokára Céke vára ismét épen s büszkén nézett le az alaffa meghúzódó falura, a vele szemben terpeszkedő imregi hegyszigetre, a körülöfte sudarozó őserdőre. A vár ormán vígan lengett a Kerecsényi család címeres lobogója, ám nem sokáig. Cékey Márton pár évre várának elvesztése után éppen Pálóczy Máté főispán újhelyi várában mulatott, midőn királyi staféta robogott be a várkapun. A főispán nagy reverenciával bontotfa ki a pecsétes levelet és sugárzó arccal adta fudtára a vendégeknek tarfalmáf : — Ő szenf fölsége kegyeskedett engem országbíróvá kinevezni. — Vivaf, vivaf 1 — De még más pöcséfes levél is van iíí — folytatta Pálóczy — ez meg te kegyelmedet illeti Cékey Márton uram, akinek is Zsigmond királyunk megbocsátó lelke visszaadja Céke várát s tartozékait. No, erre már egyedül Cékey Márton vivátozott, de ő aztán kézzel-lábbal s minden porcikájával. Bevonult ugyan ősi névadó várába, de azf többé teljesen egyedül és zavartalanul nem élvezhette. Körülgyűrűzték azt a hatalmas Imreghy András birtokai Bolyban, Kisujlakon, Imregen, Mészpesfen. Cékey Márfon uram pedig viszont addigaddig járt Budára a részére teljesen újság ingerével ható királyi udvar pompájának bámulására és édes mérgeinek fölszippanfgaíására : mig azon vette magát észre, hogy Céke várában Imreghy András az úr. Könnyen meni ez akkoriban nagyon. Jötfek aztán a íöbbi vár-füznézők is. — 85 —