Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tárkány

üldöző némeť ellen. Már észrevették őt a várfalról, már mesterkednek a kapu tológerendájával ... De mikor oly rozsdás és nehézjárásu az a nagykapu : még mielőtt besurranhatott volna rajta Mihály, utóiérték őt üldözői. Fölvette velük a harcot, ám bizony egy-kettőre gúzsba volt kötve keze — foglyul esett. Közben lecsúszott nyergéből a futtában fölkapott fényes tárgy és a német őrség kapitánya mint vércse csapott le arra : — Á, á. Szállítmányunk legértékesebb darabjainak egyike, Báthory András bibornok úr asztali aranyórája. Tehát nemcsak őfelsége reguláris csapatának megtámadása, hanem egy ilyen értékes tárgy elrablása is nyomja az ipse lelkét. Hm, hm . . . Hiába tessékelték be a várba jó Paczóthék a kapitányt, hiába traktálták meg őt és csapatát mindennel ami szem-szájnak ingere, hiába igyekeztek az ügy megértése után azt ifjonti csínytevéssel, meggondolatlan szeleburdisággal enyhíteni és mentegetni : a kapitány hajthatatlan maradt és morcosan hurrogta le Paczófhékat : — Ne prézsmitáljanak sokat a fiú érdekében, mert kegyelmetek is bajba kerülhetnek várukkal együtt. Háborús időket élünk. Ez úrfi főbenjáró bűnben ludas, Kassára viszem tehát és úgy gondolom, ez lészen utolsó útja itt e siralom völgyében. Úgy is volt. Mert az ifjú és családjának utolsó sarját képező Telekessy Mihálynak az aranyóra elfolvajlása és császári hadak megtámadása miatt fejét vették. A közvélemény sokáig zúgott e kegyetlen ítélkezés miatt, aminek is Petheő Gergely adott kifejezést az ő krónikájában (amit ma memoirnak neveznének) e szavakkal: — Beste német generál fejét vétette az derék, bátor fiatalnak egy rossz órájáért 1 Még egy véres esemény van Tárkánnyal összefüggésben, mely azonban nem csak úgy elsuhant mellette, mint az oktondi Telekessy Mihályé, hanem ott játszódott le falai között. Abban az időben történt ez, midőn Wesselényi nádor mozgalma és Thököly szabadságharca körül való időkben a bujdosó kurucok ott és úgy ártottak a labanc generálisoknak, ahol és ahogyan éppen tudtak. Sőt a dolgok vallásbeli kiélezésétől és a vallások jegyé— 69 -