Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tiba

rendesen következni szokott még cifrább címzések, férje uíána kiálfoíť : — No ugyan, jó helyen lesz ez a gyermek egy ilyen mindenki asszonya ölén 1 Kata tűrt ameddig tűrhetett. Nagy szenvedéseiben a vallás gyógyszereihez fordult és ha nem is mindennap, de minden vasárnap lement Egyházasfiba templomába, hogy oíí kisírja bánafáť a lélek vigaszíalásainak Istene előfí. De midőn aztán se éjjele, se nappala nem volí többé férje gyanúsításai miaťť: elhatározta, hogy oťť hagyja Tiba várát gyermekével együtt. Hiszen idegen emberek közöfí legalább csöndben élheíi le bánatos napjaiť. Sötét éjjelen ő maga szerette föl lovát és minden kiséret nélkül kifelé igyekezett a várból. A kapus jóembere volt, már a falakon kívül poroszkált ölében a kis Petronellával, midőn egyszerre csak férje állt előtte és megfogta lova zabláját : — Haha! szeretődhöz igyekszel, mi ? és a gyermekkel - 56 - (|