Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Ungvár

íerségben, nádorságban, no meg Lubló és Palocsa váraiban, midőn János fivére off valahol messze Salernoban föleszméli : — Ni csak. Ez az én Fülöp bátyám csak úgy vájkál off Róberí Károly oldalán a hivatalokban és várakban, én meg ifi éhkoppon vagyok. Hátha én is nyalakodhatnék azokból a magyarhoni húsosfazekakból ? Dikfum-fakfum, jöff és nemcsak nyalakodoff, hanem jól is lakhafoff. Merf rövidesen fivére örökébe lépeff mini nádor és megkapía az ungvári uradalmaf, melynek központja nem annyira a mai vár, mint inkább Gerény volt, ahonnan Drugeth János ágának nemesi előneve is származik. Ez a donáció a Drugefheket egyszeriben az ország dúsgazdagai közé emelte, mert a vár tartománya álloft héí nagy majorból, sok szántókból, halastavakból, rétekből, szőllőkből, vámokból melyeknek jövedelme tömérdek volf. Hogy mennyi ? Ki törődött azzal a 14. század derekán. De az 1691-iki összeírásban már szó van az egész uradalom becsértékéről, mely 140.892 forintokat tesz ki. Ez bizony rengeteg summa jövedelem voit — ezelőíí ?40 évvel. Drugefh János háí beleülf a gerényi kastélyba. Nem volt off sem erősség, sem vár főbbé, merf azt a tafárok alaposan elintézték. Szent István bencéskolosfora is romokban hevert, mely kolostorhoz tartozó kicsi templom azonban az ő freskóival mai napig is fennáll. János úr munkához látóit : — Népeim 1 Előbb a léleknek adjunk hajlékot, úgy jön azfán a testi hüvelyről való gondoskodás. A bencéskolosforf fölépiti és ide telepifi a pálosokat. Akkor jött csak sorra a festi épség biztosítása és megépítette Gerényben Ung várát, az akkoron ott folydogáló Ung medre mellett. így lett központja Gerény nemcsak az uradalomnak, de a közéleti társadalomnak is, merf hiszen például a megyegyülések i 5 iff az örökös főispán Drugefhek székhelyén tarfaffak a 17. századig. Akadt ezek között női főispán is Drugeíh György özvegyének, Esferházy Máriának személyében. Ma, midőn vannak női orvosok, ifélőbirák, ügyvédek és miniszterek, női főispánokban még nem voit részünk. Apáink sokszor lecsepült — 50 —