Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)
Znióvár
jutalmazására kapta meg Znió várat, annál is inkább, mert Forgách András ez időben halt el. Sok birtokokat kapott, szögezik le a krónikák. Hát ezek között volt az üresen és csonkán álló Znió is. De nem hagyta csonkán meredezni falait Péter és díszesen megújítva hagyta a várat hírneves fiára, Csák Mátéra. Tülekedéseinek s haíalmaskodásainak éveiben nem nagyon gondolt e félreesőbb várra, de midőn Róberí Károly mind szűkebb íérre szorííoíía össze e nagy ellenfelének haíalmi köréi : bizony sokai időzött Máté úr Znió várában. Tulajdona is maradt ez haláláig. De ekkor aztán hamar-gyorsan tette reá kezét a király. Sőt fel is látogatott oda és kedvetelten nézett benne körül. — Szép vár, erős vár, — fordult a Visegrádról őt ide kisért urakhoz — nem is adjuk ezt ki kezünkből egyhamar, ugyebár ti urak ? Az urak kénytelen-kelletlen ráhümmögték : — Hogyne, persze! De úgy bajúsz alatt mindegyik ezt gondolta : — Pedig, pedig éppen hogy hozzám illő vár lenne ez... Királyi birtok is maradt Róbert Károly alatt Znió. Csak fiának s utódjának, Nagy Lajosnak idejében került magánkézre : Lajos király Halics és Lodoméria kormányzóját, Szapolyai Jánost (János király szépapja) ajándékozta meg a várral. Azonban Giskra János huszitái beleszóltak e donációba és a Szapolyaiak bizony keveset időzhettek Znión: a kelyhes zászló lobogott azon mindvégig. Csak a mohácsi vész uíán veíťe a várai ismét birtokába Szapolyai János király. No, ő sem melegedett oti meg. Mert Thurzó Elek átpártolt Ferdinándhoz és ez nagy örömében azonnal Znió várát adta oda neki. — De hiszen — csóválták fejüket a bécsi urak — övé Vöröskő, Szepesvár. . . — Nem baj — felelte a király — több lánc, erős lánc. Több vár, erős hűség-kapocs. De hát jöttek új emberek, új emberekkel új érdemek és Znión új gazdák. Utolsó volt ezek sorában a Révay család. Közülük Révay Ferenc az idősebbik, már nem csak a várbirtoknak, hanem a túróci prépostságnak dús jövedelmét is élvezte. — 506 -