Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Budatin

Ah, a földi por fia előtt mily sürü lepel borítja még a közel jövő fiťkaif is . . . Jakussich Isťván is megtudta Kata állítólagos vétkét és sorsáf. Elindulf háf, hogy az atyáíól számon kérje a mátkája ellen elkôveťeťť merényletei. Az ő íudía nélkül ilyeí fenni 1 Ha bűnös is Kaťa, mosf már egyedül neki, Jakussichnak joga s kôťelessége a büníeíés. Ily gondolafokkal felien poroszkálf csapafa élén Budafin felé, midőn szembe íalálkozofí ugyancsak egy lovas csapaffal. — Mi ez ? — erőlfeffe meg szeméi — a csapaf élén egy ifjú . . . Forgách 1 És ölébe e nőalak . . . Kafal hah, áfkos himpellér . . . Ferenc is megismerte szerelme megronťójáf s egykeffőre kard kardon csaffogoff. Heves, de rövid volf a viaskodás. Ferenc ügyesen és ifjonti hévvel vivoff, azonban egyrészt a karjaiban íaríoff kincsét kelleíí védenie, másrészt ez akadályozta csapásaiban: széímefszeíf nyakkal bukoff le alélí drága zsákmányával együíf lováról... Kafa Jakussich várában s napok mulíán eszméli föl új'ra. Teljes fásultsággal hallgatta Jakussich István szavait, melyekkel ez elmagyarázta neki, hogy meggyőződött ártatlanságáról, hogy ide merészkedett atyját kiuíasiíoífa és hogy Kafa egyedüli menedéke mosí már az, ha benne mint hites férjében találná meg jogos védelmezőjét Végre Kafa halálos fáradtan, meredt szemmel bámulva a semmibe megszólal: Tegyen velem kegyelmed amit akar. Mindegy : akár a fülkébe falaznak vissza, akár karjaiba kényszerít Iff is, off is sir hidege s borzalma vesz engem körül. És off a szürke felhőkkel szerelmeskedő fehérköves várban mini fehértollú sebzett galamb élte le szürke napjait Kata egy oly férj oldalán, akiben minden gyöngéd nyájkodása mellett is folyton kedvesének s élete boldogságának gyilkosát volt kényfelen láfni. Budafin várának ősfalaif pedig viruló kertek s üde pázsitok környezik ugyan mostanáig: de ott meredezik még a falüreg, mely az állatinál alacsonyabb szívtelen apai kegyetlenségnek és az emberinél magasabb szenvedés utján ártatlanul vérfanuságra vitt boldog szerelemnek kiáltó tanújele most is. — 501 -