Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Budatin

Készüljetek Jakussich fogadására és a kézfogás lakomájára. Megmondtam. Jaj, mennyi könny áztatta az asszonyok házát s mennyi zokogás hangzott el abban. De sem könny, sem zokogás nem hatottak el az atya szivéhez. Az eljegyzés lakomáján pedig ott vigadtak a környék urai. Mind fegyverforgatáshoz szokott vifézkedők, azonban páncéljuk vasánál s kardjuk acéljánál is keményebb volt az ő szivük és nem látták meg a halotthalvány bús menyasszony folydogáló könnyeit, fájdalom törte kétségbeesését. Midőn Forgách Ferenc megtudta kedvesének mártiromságát, ököllel verte fejét s őrjöngve töprengett a megoldás valamelyes módján. De tehetetlen volt a hatalmas budatini várúrral szemben. Igy csak egy vágya volt : még egyszer látni szive páriát és azután a török ellen vetni magát, hogy dúló csaták során pusztuljon el bánatával együtt. Szerelem, bátor szív és pénz segítették ahhoz, hogy sötét éj idején lengő csónakon a Vág hullámaira szálljon s megközelitse a vár ama falát, melynek magasán az asszonyok házának ablaka látszott. Lőrinc, az egyrészt felpénzelt s másrészt fiatal úrnője szomorú sorsával együttérző szolga lebocsátotfa felülről a kötélhágcsóf és a kéí szerelmes rövid időn egymás karjában sírt s neveťeťf, bánkódoíť s örüli. Ferenc reá akarta bírni kedvesét, hogy használja ki az alkalmat és szökjék vele, de Kata búsongó, szelíd anyjáí sajnálía ifi hagyni. Ezen viťázťak, midőn Lőrinc berohant a rémhírrel : — El vagyunk árulva, jön a nagyúr ! Katát az ijedtség megfosztotta eszméletétől, Ferenc pedig karddal kezében indúlt alélt kedvese felé, hogy őt védje s magával ragadja. Lőrinc szava megállította : — Vitéz úr 1 akarata ellenére viszed el őt ? és az ő édesatyiát akarod levágni ? — Mi. . . . mit mondasz ? — rebegte ez zavarodott aggyal. — Le a hágcsón 1 rendelkezett Lőrinc és a majdnem önkívületben cselekvő Ferencet lenyomta a létra fokaira. Mint dúló szélvész a kert gyönge virágaira, a következő percben úgy rontott Szunyogh eszeveszett dühében leányára és már emelte kezét, hogy a gyermekgyilkolás — 499 -