Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Dévény

nem bajlódott vele, sietett Bécs ellen, azonban a várai alaposan megťépázfa. Pálffyék szépen kitatarozták Dévényi, a kuruc időkéi is megúszťa épségben, de 1809-ben meg az ellenkező oldalról, nyugatról csapott reá a veszedelem — Napoleon gárdáinak alakiában. Ezek ám nem sokat nézdegéltek föl a várra s falakra, hogyan kellene azokon bévül kerülni, hanem lőporral levegőbe röpítették az egészet. És mostanság csak egyik legépebb része, a magános szikla tetején álló kisebbszerű donion emelkedik égfelé mint mutató ujj, mint ország-világ előtt hirdetője az alatta fekvő község ládafiában őrzött kis fekete táblának, melyen nyitott szájból kilógó hosszú nyelv látható s melyet az átkozódók és rágalmazók nyakába akasztottak a pellengéren. Fölirás is van a táblán : — All hier ist die Lose Zunge. íme a léha, rossz nyelv. Amit az a fekete tábla regél a vár alatti ládafiában, azt kiáltja ki az embereknek a Duna, a Morva felé az a dévényi magányos szikla-ujj: — Emberek, ne bántsátok egymást. Emberek nézzetek a múltnak tükörébe vissza. Emberek éljetek egymás között mint emberek és ne mint farkasok. — 495 -