Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Vöröskő

özvegye révén, beházasodás és házassági hozomány alakjában a Bazini és Szenfgyörgyi grófokra, azok közül is Györgyre szálloff Vöröskő. Sőí, hogy egészen megfámadhafaflan legyen családja részére a vár, ennek birtoklásáf lekötötte felesége, Giíka asszony javára is. Erzsébef királyné pedig örömmel erôsiťeťťe meg kedveli hölgye hasznára szolgáló ezen szerződési. Máiyás király alaii azonban György gróf megiáníorodoii királyával szemben iariozó hűsége körül és a koronarabló, álnok III. Frigyes császárhoz páríolí. Máiyás elkobozia iőle Vöröskői. Csak a nagy király halála uián kapiák vissza isméi várukat a Bazini és Szenfgyörgyi grófok, mosf már Péfer gróf személyében. Ez a Péfer kezdfe meg Vöröskő várával a zálogosdi jáíékof, amelyei hiszen riíkán kerültek el a várak, midőn pénzzavarokkal küzdött a várúr. Zálogba adta 36 ezer forintok erejéig Hedvig tescheni hercegnőnek, a későbbi Szapolyai János király édesanyjának. Hedvig hercegnő tovább zálogosította Tornallyai Jakabnak, ez meg valami Thrincka György nevű úrnak. Szép játék volt ez nagyon. Akárcsak a mult század divatos társasjátéka : „Kinél van a forint?" . . . A kétnevü grófokkal kötött szerződés folytán a mohácsi vész után II. Lajos király özvegyére, Mária királynéra szállóit Vöröskő, aki azt viszont Thurzó Eleknek adományozía. Thurzó újból kezdie, vagy helyesebben szólva folytatta a vár zálogba csapását, mert hiszen a Hedvig hercegnő féle zálogjog is még mindég rajfa volt : ő meg csulai Móré Lászlónak s nejének zálogosította el Vöröskői. De mikor a várat terhelő zálogügylefek anynyira összekúszálódtak, hogy se ki se be : Thurzó megunta a dolgot. Hozzájárult az is, hogy I. Ferdinánd a Szapolyaiéktól elkonfiskálí Szepesváraf adfa neki oda a királyválasztásnál fanusifott hűsége jutalmául, minek folytán inkább a Szepesség felé gravitált. Földhöz vágta hát a zálogpénzek számadásait a szóval : — Ördögök szánkázzanak rajta, aki kitalálta ezt a várzálogof. Szeretem a kereskedelmet, valamelyest értek is hozzá, azonban kufár izmaelita nem vagyok. Csinálja más. Én szaladok Szepesvárra, Körmöcre, akárhová, — 467 -