Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Pozsony

kozásai idején. Zsigmond király alaťť sok huszita nyögte Pozsony várának börtöneit. Sokan ott is pusztultak el. Midőn egy Pankucher nevű fogoly szintén a kaszamaták üregeiben végezte nyomorúságos életét, szalmazsákjában sok-sok forintot s aranypénzt találtak, Tudtára adták ezt Zsigmond királynak, aki ez értékeket kivételesen nem saját zsebe mélyeibe sülyesztetíe, hanem kiadta a rendeletet Rozgonyi várkapitánynak : — A Vár pincéjében kutat fúrjatok e pénzen. A sziklába vájt kut óriási munkája elkészült, sőt a pincéből ezenkívül tág folyosót is kezdtek készíteni. Itt fúrtak s kopácsoltak medrem alatt, párszor nyakon is öntöttem őket vizeimmel a vakmerőket, de kifogtak rajtam, mert az alagutat mégis megcsinálták s azt az osztrák határon fekvő leányvári torony belsejébe vezették. És tovább föcsköndezfe magyarok vére Pozsony várának falait : itt is viaskodtak Bocskay István hadai, Bethlen Gábor a kisebb megszakításokkal két és fél századig itt őrzött szent koronával együtt hatalmába ejtette, itt működött a hírneves pozsonyi vérbíróság és kurucoklabancok vertek hidat hullámaim fölött, mialatt azon viaskodtak, hogy a vidék s Pozsony kié legyen. De Esterházy Antal kuruc generális vállalkozása nem sikerült: dacára a véres csatáknak, Pozsonyban a kétfejű sas maradt az úr. És mégis megiöfí a dicső asszony is, akit Valka előre látott. Mária Terézia királynőt a pozsonyi várban koronázták meg a rendek és a vár nagytermében folyt le az a jelenet, midőn a nemzet megfeledkezett saját sérelmeiről s a bajba jutott királynő segélykérésére lelkesen kiáltotta : — Vitám et sanguinem pro Maria Terezia 1 Ekkor élte a pozsonyi vár legfényesebb napjait : a királynő egy millió 300 ezer forinton megjavíttatta a várat, ő maga s rokonsága huzamos időkön át itt lakoztak. A mult század tizennegyedik évében azonban teljesen leégett a vár: az öreg Valka tűzlátása. Rettenetes volt e várégés, amint a tűz fénye bevilágította az éj sötétjén habjaimat s teleszórta azokat sziporkákkal, zsarátnokkal : — 476 -