Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Pozsony

Henrik ? abból ugyan sem te, sem utódjaid nem esztek. Mégis . . . egyik vörösképü utódod negyvenkilencezerkilencszázöt napok multán vissza fog ide jönni. Sok fegyveressel jön, de csak azért, hogy itt a vörös ünnepen s békésen megpihenjen. Fegyverei távol országok pogányai ellen lesznek kiélesitve. Rövidesen rá itt száll le a földre egy kicsi angyal, aki jótét cselekedeteinek fényével az egész földkerekséget be fogja világítani. Aztán megint vért s vért látok a vár körül. Fog itt folyni olasz, német s francia vér, azonban legtöbb vért magyar fog a magyarból csapolni. És ismét egy asszony jön majd, aki fényessé, hatalmassá dicsővé fogja tenni ország-világ előtt e falakat. Végre pedig emésztő tűz . . . tűz mindenütt : itt, az országban, a földön, a levegőben, a Dunán, a vizeken és az emberek szívében. E tüzet egyik késői utódod szítja és-egyben oltja. Én mondom ezeket Valka, minden időknek tudója I Eredj hát vereségeddel utadra te fekete Henrik, hogy soha ide többé vissza se nézz. Hihihi 1 . . . A császár hajójáról nyilak röppentek a kiáltozó banya felé, ő azonban eltűnt a sziklák között. Senki, még én sem ismertem őt, se azelőtt se azután színét sem láttam. Csobogó habjaim szemével s fülével néztem s figyel— 474 -