Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Pozsony

amelyből csodálatosan lágy s csöndes hang zenéje verte föl. A hullámok csobogása hanggá sűrűsödött és szólani kezdett hozzá. — Ilyenek vagytok íi emberek. A jelenből a múltba akartok visszamenni és a múltban nem készítettétek elő a jövőt. Hosszú évszázadok, sőt évezredek óta látom én ezt itt Pozsony alatt és hosszú utamon Ulmtól le Sulináig. Ti kicsinyke emberek csak a tegnapot, mát és holnapot látjátok bogárnyi szemetekkel s csak azt vagytok képesek felfogni, ami porszemnyi életidőtök alatt történik. Az én szemem azonban ezer évek perspektíváját fogja fel hátra s előre . . . — Ki vagy te, aki így beszélsz ? — Tündére vagyok én a szőke Dunának. Kérdezz és én felelek neked. Sok mindent láttam itt keblemen és körülöttem. Hatalmam az idők kezdetétől fogva félelmetes volt : széttörve minden korlátot, kiöntöttem hullámaimat virágzó városokra, földekre, falvakra s rétekre. Kényem-kedvem szerint ezreket ragadtam el s vontam keblemre. Vad csaták orgiáiban a gyilkoló fegyverek, az élet tülekedéseiben pedig a megroppant s gyáva menekülési vágy voltak eszközeim, melyekkel az embereket mélyeimre vontam. Tőlem tanultak a földi por fiai imádkozni és elkárhozni. — Borzalom a íe szavad. Beszélj inkább arról, mi körülötted s nem benned íöríéní. Beszéli arról, ami itt íöríénf e vár körül, mikor az még élettel, erővel és dicsőséggel volt övezve. — Haha ! . . . Nem tagadod meg kicsinyesen korlátolt emberi gondolkodásmódodat, midőn azf hiszed, hogy a múltban az élet, az erő, a dicsőség nem járí tülekedéssel, áldozathozatallal, erőszakkal, vérrel — szóval borzalmakkal — éppen úgy, mint a jelenben. Am igérefem köt. Ezekről az öreg falakról regéljek, ifi előttünk ? Halljad háí. . , . Réges-régen ismerjük mi egymást és ősi a mi barátságunk. Igaz, ő sokkal fiatalabb mint én, mert csak a római birodalom idején épült, midőn Augustus császár sasszeme fölfedezte e hely harcászati jelentőségét és — 472 -