Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bajmóc

— Hozzáťok uťánam e szemetei. Legyen minden ugyanegy ördögé. És valamennyi láda tartalmát az egykori gyógyforrás tátongó mélyeibe dobatta. Egyik szolgája megcsalatva a kövek külső formájától, bátorkodott megjegyezni : — Uram, ennyi kincset elherdálni ! s ha már neked nem kell, engedd meg, hogy belemarkoljak. — Markolj bele hát gazfickó és legyen tied mind — a föld alatt. Hahaha I E szavakkal hatalmasat lökött a szolgán, úgy hogy az a ládák tartalmával együtt zuhant le a feneketlen örvénybe. Alig hogy visszaérkezett Póky a várba, annak kapuját máris megzörgették — a király nevében. — Azí már nemi — ordííoíí Póky — emberek fegyverre ! De bizony nem volí aki védelmére fegyverhez nyúljon. Egyrészí a zsoldosok pénze íöbbnyire a várnagy íarsolyában maradi, másrészí kapzsiságának kegyetlenségei miatt gyülöletíel sandiíoíí reá mindenki a várban s környékén. Semmi kedvük sem volí háí mosí arra, hogy vérszivóiukon segiísenek. Sőí arra volí kedvük, hogy immár az ő véréi csapoltassák le kissé. Meg is íeiíék : iekeíória nélkül jól megköíöíiék Póky Péíer kezéi-lábáí és kapui nyiíoiíak a király embereinek. Ezek meg hogy éppen nem bániak vele simogaiósan, hanem vasra vérién szállították azonnal a nép átkozódó szidalmai közepette Budára. Oíí azíán a törvény emberei kimondották fölötte a szentenciái : — Négy ló farkához kötözve elevenen szakajtassék széjjel. Hamura égeieti testét a világ négy szélei hordják el, hogy is a hitszegeit gonosz fabrikáiornak a föld legcsekélyes nyomáí se poríálja íöbbeí. Hiába esengett irgalomért ő, aki irgalmai soha nem gyakorolt': a reifeneíes ítéletet a budai szent György íéren végrehajtották Póky Péíeren. Összes javadalmait vingárdi Geréb Péter nádor kapia meg. A gyógyforrás helyén feneketlen tó képződött, melynek partjain százával hevert a sok szines kavics. A nép hite szerint Póky Péier elváltozott kincsei ezek. Sok-sok idők multán a gyógyforrás, régi helyéíől nem messzire ui — 451 -