Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nyitra

Salamonban felbuzdult a magyar vér és büszkén, csillogó szemekkel vágta ki : — Vannak ám, de sokan 1 — No, akkor komám — legyintett a császár — soha se is fogsz te trónusodra visszaülni. Én meg nem nyomtatok szalmát, hát inkább elvonulok seregemmel hazámba. El is vonult. A nyitrai vár pedig mind inkább elhíresült az ő erőssége folytán. Még a tatárok sem voltak képesek bévül iufni kapuin vagy bástyáin. Azonban sikerült ez a hatalmas Csák Máiénak, aki különös dühhel támadt a várra, ennek Róbert Károlyhoz való kitartó hűsége miatt. Hosszú ostrom után elfoglalta és János püspököt bilincsbe verette. Igaz, védte a várat a szegény püspök, hát ez a hadijog alapján rendén volt. De midőn dúlni s rabolni kezdett és a vártemplom félíve őrzött kincsét, a szent Zoárd és Benedek ereklyéit tartalmazó nagyon értékes, aranyból s ezüstből való szekrényt is eltulajdonította azzal, hogy jó lesz abból pénzt veretni, mig a két szent csontjait szétszóratta azzal, hoqy jó lesz az a kutyáknak : erre már a Kalocsán összeült püspöki zsinat kimondotta a nagy szót : — Anathema sit 1 Csák Máté kiközösiftetik az anyaszentegyházból. Erre Csák valószínűleg azt mondta : Most már minden mindegy 1 És birtokolta haláláig Nyitrát. Ismét királyi lakója volt Nyitrának akkor, midőn Kázmér lengyel királyfi idáig hatolt, hogy Mátyás király fejéről letépje szent István koronáját. Ám ott termett a vár alatt Hunyadi Mátyás és midőn Kázmér követei tárgyalni jöttek ki hozzá, így szólt : — Hogyne, szívesen tárgyalok. — És mi lenne e tárgyalás alapia ? — Részemről egyetlen pontja van a tárgyalásnak — mondá Mátyás szikrázó szemekkel — s ez az, hogy Kázmér negyvennyolc óra alatt országom határain kivül legyen, mert külömben ebrudon teszem ki őt oda. A követek megszeppentek nemcsak a nagy király szemevillanásától, de a feketesereg zárt soraitól is — és Kázmérka ment. — 445 -