Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bars

terület volt ez. Erre veteti szemet amaz Ottó barsi comes, midőn így okoskodott magában : — Hm. Egyrészt minek ezeknek a tarka papoknak annyi birtok? Azt sem tudják mit kezdjenek vele: szabadítsuk meg őket tőle. Meg aztán az én várrendszerem területén fekszik birtokuk: vegyük azt kézhez tőlük. — Hich ja, abaflugs fiepesl — gajdoltak rá emberei, ami körülbelül azt jelentette, hogy benne vannak a játékban. És Ottó comes kezdte meg azt a nyugtalanitást és hajszát Garamszentbenedek ellen, amibe aztán a jó bencéseknek úgyszólván századokon át részük volt. A hatalmas, de emellett kényelmetes egyéb főurak is folyton irigy szemmel nézték a szorgalomnak s hozzáértésnek azokat a gyümölcseit, melyek ott díszlettek a monostor körül az emberek lelkében és a birtok rétéin, szántóin, erdőin, vizein. Ottó comes úgy látszik nagy sportember volt, mert mindenek előtt a bencések erdőire és vizeire tette reá kezét, hogy vadászási és halászási passziójának hódolhasson. A garamszentbenedekiek hová fordulhattak volna egyebüvé ez erőszak láttára, mint a koronás királyhoz. Ez időben II. István ült a trónon, aki sok fölösleges hadakozásba vitte bele a magyar seregeket, úgy liogy emiatt lázongásba törtek ki a főurak. Nem ért hát reá arra, hogy a garamszentbenedeki bencések gravamenjeit elrendezze és tisztázza. Ezalatt pedig Bars vára megtelt az idegenből származott javak s tárgyak szerzeményeivel. Azonban midőn csöndesebb idők következtek az országra és István biztosítani tudta a trónt sokat szenvedett unokatestvére, a megvakított Béla javára : akkor sorra kerültek Bars vára urának ez erőszakoskodásai is. István király röviden végzett ez ügyben. Nem csak visszaadaíía a barsi várúr által eltulajdonított jogokat s birtokrészeket a bencéseknek, hanem alapítólevelüket is újból megerősítette az ősi birtokokra nézve. Ottó comes letűnt a látóhatárról. Utódja valami Verner nevü s ugyancsak német származású comes volt, aki nem hogy viszályt kezdett volna a bencés szomszédokkal vagy valamit is elharácsolni akart volna tőlük, ha— 439 -