Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Saskő

És elhagyía kisérefével a ťermef, mialaťť kiadta a parancsot, hogy a többi hercegei erős vasban Visegrádra, ott is örökös rabságra szálliťsák. Ama Wesszeős mesíer pedig alaposan végzeíí Durazzói Károllyal. Mint a krónika mondja : íorkon verfe pallósával, mignem feje levált ťorjáťól. Azonban ő nem volt az az ember, aki valamit is számítás nélkül tett volna. Nagyon jól tudta, hogy Károly herceg elpusztítása nagyon fontos érdekű dolog volt Lajos király számára. A birodalom nyugalmát s a családján esett gaztett megbosszúlását célzó ily cselekmény végrehajtója tehát jutalmat érdemel. Addig járt a király nyakára, amig az végre megúnta a dolgot és kelletlenül bár, de így szólt : — Jól van hát. Tény, hogy te szolgálatot tettél nekem. Igaz, hóhér szolgálat volt, de mindegy. A hóhér is fizetésre áhifoz — joggal. Te lovag vagy, pénzzel ki nem elégíthetlek. Viszont valamely jeleníőséges váramba sem ültethetlek bele. Hanem kezedre adom otí Hont és Bars megyék északi határain azt a sziklafészket, melynek neve Saskő. Ha becsülettel kezeled, végleges donációt is kaphatsz majd reá idővel. Saskő várát valószínűleg azok a szászok építették, akiket IV. Béla király hívott be azért, hogy egyrészt benépesítsék az ország e különlegesen kipusztított részét, másrészt meg, hogy a tatárok által teljesen lerombolt bánya műveket ismét életre keltesse. A német szó uralkodott akkoriban e vidéken s ezért nevezték e várat Szászkőnek, Sachsensfeinnek is. Abban az időben. De a németség lanyhulásával Saskő lett a neve. A hozzá tartozó birtok nem volt megvetendő terület. Kiterjedt az a vihnyei vasas vizek forrásai mentén le Zsarnócáig és onnan kelet felé a Selmecbánya szomszédságában húzódó hodrusi völgyig. Ez a szomszédság kezdettől fogva amolyan kutya-macska barátság volf. És ez korántsem múlott a derék, igyekvő Selmecbányái polgárokon. Hanem Saskőnek urai valahogy tényleg sasoknak képzelték magukat és le-lecsapfak a selmeci határba, hogy otí kézre kaparitsák azí, amií éppen íudíak. A jó selme— 430 -