Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Léva

— De édes uram — így ijedťen Anna - hiszen a vár János fiamé . . . — Asszonyi szófia beszéd — mordult meg Menyhért úr — kié a János ? íied. Te kié vagy ? enyém. Tehát János vára is az enyém. Hiszen igaz, hogy Balassa vitézül védíe meg egy ízben Léva váráf a förök ellenében, de másrészt meg számfalan ízben sanyargaťfa, rabolťa, gyilkolťa a vidék lakosságát. A mérleg végre is Balassa terhére dőli : Ferdinánd király kiküldte Salm Miklós generálist Léva ellen. Balassa idején meglépett Erdélybe és a vár védelmét Dacsó Tamásra bízta. Ott ásítottak már a vár körül az osfromsáncok, szakadatlanul bömböltek az ágyuk, midőn háromheti ilynemű puhifás után megadásra szólította fel a generális Dacsót. — Egy havi fegyverszünetet kérek ! - volt Dacsó válasza. — Ugye — üzente vissza Salm — hogy addig Balassa eseileg segélyedre jöhessen Erdélyből, mi ? Abból fiam nem eszel. Heves rohamot rendelt el, mely alatt Dacsó Tamás se szó se beszéd, leugrott a várfalról és csodálatosmód épkézláb odapoítyaní Salm elé a szóval : — Itt vagyok, no. — Látom imposztor, látom. Okosan tette Fortuna istenasszony, hogy esés közben megmentette fejedet — a bakó részére. A vezér nélkül maradt vár megadta magát és Majthényi Uriel várparancsnoksága alatt jogos birtokosának, Lévai Jánosnak kezére szállott vissza. Vele kihalt a Lévai nemzetség és hét éven áf gazdátlanul, illetve a garázda várkapitányok rablógazdálkodása alatt tespedt Léva erős vára. De ekkor neki megfelelő erős, nemes és várszereíő gazdát kapott. Ferdinánd király Dobó Istvánnak, az egri hősnek adományozta. Dobó állandóan itt lakottés alaposan megerősítette a várat. Innen vonult Miksa király koronázására 132 csatlósával s oly díszes fénnyel, melyet általános csodálat vett körül Pozsonyban. Már ekkor kezdtek a rágós nyelvek suttogni bécsi körökben : — 424 -