Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Léva

(Ldva» f

gyan a föle nyugatra domináló főváraknak csak kisöccse az ő keletkezési idejét tekintve : ámde nem hagyta magát és ifjonti erejével sietve avatkozott bele az eseményekbe, tülekedve kapkodott a körülötte kínálkozó elgondolt vagy való történések után. A 14-ik század első éveiben tömörültek erős várrá kövei és ime máris büszke öntudattal kiálthatta oda ország-világnak : — Én Csák Máté tulajdona vagyok ! Róbert Károly katonái hiába nyújtogatták nyakukat a vár felé és hiába istrázsáltak bástyái alatt heteken át : Csák vitéz várnagya Jula, megtartotta azt ura számára. Csak a nagy oligarcha halála után tehette rá kezét a király és a vár első várnagyává Becsei Imrét nevezte ki. Hozzá is megérkezett az országos királyi parancs, hogy Zách Felicián mindkét nembeli ivadékai harmadíziglen kiirtassanak. Közelről érintette e kegyetlen rendelet a lévai várnagyot : hiszen itt élt a megyebeli Malonyán csöndesen, távol a külvilág zajától férje oldalán a szerencsétlen Zách Klára testvérnénje, Sebe. Becsei várnagy visszaborzadt a magányában boldogan élő ártatlan asszony vére ontásától, azonban hát a királyi parancs félremagyarázhatatlan volt s annak végrehajtása nem tűrt halasztást. Felhozatta a szegény Sebe asszonyt Malonyáról és a lévai vár előtt lefejeztette. Férje a börtönben halt meg, gyermekeit a máltai lovagrend mentette meg s Málta — 422 -