Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Trencsén

HúP^Qü^séiu ikiildťe az Úr születése után következett 179-ik évben Marcus Aurelius római császár az ő hős vezérét Terenfiust, hogy teremtsen rendet az izgága kvádok között ott a Dunától északra, mig ő maga a feljebb északnak rakoncátlankodó markománok ellen indult. Terentius nemcsak megfékezte az itt lakó népeket, hanem a császári sas hatalmának biztosítására erősséget is emelt. A duhaj Vág folyó egyik kiszélesedő völgyében, melyet köröskörül hegyóriások őriznek. Saját nevéről hivatta a hatalmas várat, mely név azután idők folytával Trencsénné alakult át. Nagyon tiszteletreméltó, 1754 éves korra tekinthetnek háí vissza Trencsén várának rombadőlt falai és e falak jaj, de sokai láííak, szenvedtek, élveztek e mathuzsálemi idők alatt . . . A népvándorlás zagyva népeinek többnyire uíjukba eseíí, mig végre jöfíek a századokig taríó nagy fölvonulás zárócsapaťai, a magyarok. És mindjárt kezdetben nagyon jó hasznát veííék Trencsén várának. Meri midőn íúl az újonnan foglalt hon határain nyugatra ruccantak ki, annyi zsákmányt ejtettek, hogy azf magukkal hurcolgafni nem birfák. — Trencsénbe vigyetek mindent — adták ki a szót a vezérek — ott majd osztály alá bocsátjuk. Akkor még csak kamara, hambár és kincsesház volt háí Trencsén, de később királyok kedvenc tartózkodási helye és viíézkedő harcosok tábora leíf. Királyi vár volf mindaddig, amig Kun László király azt mondta az újdonsült nádornak, Csák Péternek: — 391 -