Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Árvavár

akkoriban már nagyon kevés fegyveres erő álloťť rendelkezésére, így háí rövidesen Szapolyai leíí az úr Árvában. — Talán családja kezén is maradi volna a vár, ha fia János nem nyulí volna szení István koronája uíán. Igen ám, de ugyanezí íeííe habsburgi Ferdinánd is. No, ha koronáérí mení a jáfék, akkor a várak képezíék a jefonokai. Egyik kézből a másikba vándorolíak, úgy aminí a szerencse kerekének forgása magával hozía. Háí Árva vára is egyszer csak kicsúszoíí a Szapolyai család markából és Ferdinánd kezébe vándorolí. Azonban a hosszú évekig íaríó hadviseléshez csengő arany is szükséges volí, föl kelleíí háí némely várakaí erre válíani. Megkérdezte nagy gondjai közepetíe Ferdinánd az ő hűséges generáliséi, Roggendorfoí : — Mondsza csak kedves generálisom, melyik várunk nélkülözhető ? — Melyik? — volí a feleleí — háí oíí fönn azok a sziklaodúk mind. — Árva is ? — Az elsősorban. Arra ugyari egy marék puskaporí nem pazarolok. Megvolí már a szakvélemény : Ferdinánd Árva váráí súlyos aranyak ellenében elzálogosiíoíta valamiféle Dubově Ján nevezeíű lengyel bojárnak. Ez nagyon kényelmesen befészkelíe magái a várba, azonban szedleci Koszíka Miklós zsolnaliívai várúr és Ferdinánd ügyének lelkes gáncsolója, kizavaría őí békés nyugalmából. — Ej, már no — mondta Kosztka — hogyan leheí ezí összeadni: német adja polyáknak a magyar várai. Nem lehessen ezí eliürni 1 Nem sok időbe kerüli és Dubově Ján Lengyelhon síkjain fuioíí, de még onnan is háíra-háira nézeíí, nincsennek-e nyomában azok az izgága magyarok. Koszíka Miklós pedig egyesiieííe a kéí várbiríokoí, a zsolnaliivaií és az árvaií. — Szép kis biríokocska — dörzsölie össze kezeií — az én kis Borbálám meg leheí majd elégedve hozományával. Nem is kelleíí soká várni, hogy leánya fej'köíő alá hozza e hozományi, meri a komoly kérő . máris jeleníke— 388 -