Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)
Árvavár
sak nagyon bizonytalan uimuťaťással céloz arra a törfénelem, hogy Árva várát a templomos lovagok alapíťoťťák. Ami hiszen nem lehetetlen, mert a 12. század közepe fáján Géza király álfal behivoťť e francia lovagrend egymásután épiťeťfe meg az ország különböző pontjain mindég várszerű rendházait. Azonban az már egészen bizonyos, hogy az Anjou királyok korában — ťeháť a 14• század folyamán — elsőrangú királyi erődítmény volt. Ez pedig szükségesnek is bizonyult itt az ország északi végein, ahol akkoriban a lengyelekkel minduntalan akadt valami ellenkezés. Különösen Nagy Lajos leányainak Máriának és Hedvignek korában, amikor a lengyelek egyik része azt haiťoťta: — Mária legyen a királynőnk. Nagy királynak gyermeke is nagy a ťrónon, még ha asszony is. A másik rész meg arra esküdött: — Nem kell szoknya a trónon. Jagelló legyen a király ! Végre is ugy hidalták át az ellentéteket, hogy Jagelló Ulászló feleségül vette Hedviget. E pártvillongások idején erősen őrködni kellett magyar részről, éppen a magyar érdekek megóvása miatt. Egyik ilyen őrködő szeme volt az országnak Árva vára. — Az Anjouk uťán Zsigmond király csak annyiban hozta vonatkozásba a lengyelekkel Árvát, hogy a lengyel származású Stibor erdélyi vajdát ültette bele. No, megérdemelte. Mert sok és nagy szolgálatot ťeťť az üldözött — 385 — 25