Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Likava

— Meg én, uram király 1 — vágott bele a király szavába gondolkodás nélkül Donch. Első dolga volí azíán Donch mesťernek, hogy az akkori idők kövefelménye szerint birtokán várat épitsen. Egyrészt jól választotta meg ennek helyét oíí az egyedül álló sziklaíömbön, háííérben a majeszíeíikusan íovahúzódó Chocs ormaival, másrészí a készen álló várai olyan szemenszedett olasz müizléssel, kényelemmel és izmos erővel veííe körül kivüi s belül, hogy a magyar urak bizony csodáiára járfak annak. Azonban Donch nem sok hasznáí láíía remekmüvének, meri meghalí anélkül, hogy nevéí fönntartotta volna utódjaiban. Likava vára a kincstárra szállott és most már erősen kilincseltek birtoklásáért Budán a magyar urak is. Nagy Lajos király Bebek Detrének juttatta a várat s a birtokot. Jól ment minden : a vár pompázott, a birtok jövedelmezett, maga Bebek pedig mind magasabbra hágott a kiváló tisztségek létráján. Szörényi, majd horvát bán, végre pedig nádorispán. Ez utóbbi méltóságának azonban dicstelen vége lett, mert része volt Zsigmond király elfogatásában és midőn ez ismét szabad leíí, első dolga volí, hogy Bebekíől a nádorságoí elvegye és őí biríokaiban is megnyirbálja. Midőn pár évre rá nápolyi László ellenkirályságával gyűlt meg a baja Zsigmondnak, e mozgalom komolyságára az uj nádor, Gara Miklós figyelmeztette őt. És midőn le volí verve a forrongás, azí mondía a király: — Te Gara, uíódja vagy Bebeknek a nádorságban, légy uíódja biríokaiban is. Neked adom Likava váráí. Remélem, hogy benned nem fogok úgy csalaíkozni, mini benne csalaíkozíam. De hajh, isméi föllángolíak a páríüíés pusziiíó íüzei, midőn Albert király rövid uralkodása után özvegye, Erzsébeí akarta magának, illeíve csecsemőfiának Lászlónak bizíosiíani az uralmat, a lengyel Ulászlóval szemben. Azí íeííe asszonyi ésszel, hogy segélyére behivía ama budweisi Giskra Jánosi. És hogy annál jobban lekösse ügyének, mindjárí egypár várat neki adományozott, közöttük az erős Likavát is. Ez volí azŕán jó ideig egyik főfészke, melyben benfeníes alvezére — Komorovszky — 380 -