Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Végles

Pázmány Péter biboros-érsek följegyzése szerint a 13. század utolsó évében Végles vára a keresztes lovagok birtokában volt, sőt ők is építették. Hiszen nem lehetetlen. À váríömb építészeti stílusa erre vall. De azt meg már világosan mondják a krónikák, hogy a 14. század elejétől kezdve királyi vár volt és a királyok szívesen is tartózkodtak itt. Különösen azóta, mikor Nagy Lajos a régi Puszfavár, illetve Zólyom helyett megépítette a monumentális ui Zólyomvárat és az itt lezajló fárasztó ünnepélyek után oly jól esett a csöndesebb Végles várában kipihenniök a hangos vigalmakat. No, ha itt tartózkodtak, nem állták meg, hogy egyef-mást ne javítsanak vagy igazítsanak a váron. Ez már úgy hozzátartozott a pihenéshez. Amiről különösen a várkápolna falain ma is látható Anjou liliomok tanúskodnak. Zsigmond király meg különösen oly jól érezte magát Véglesen, hogy egy ízben félévet töltött itt. Innen intézte ez idő alatt az ország sorsát. Veje s utódja Albert, már nem igy. Hiszen ő szegény két éves uralkodása alatt nem is ért reá befuíikálni az országot. Hátrahagyott özvegyét, Erzsébetet pedig annyira lefoglalták az Ulászlóval folytatott házassági s politikai versengések, majd meg utószülött kicsi fia trónigénylésének elismertetése és megkoronázfatása, hogy csöpp kedve s ideje sem volt zólyomi váraival törődni. Ily körülmények között szinte örömmel vette, midőn Győrben a Cesarini bíboros, pápai békéltető követ kíséretéhez beosztott egyik lovaggal társalogván, ez felsővidékinek vallotta magát és a zólyomi várak elhanyagoltságáról beszélt. Cesarininek sikerült már a két civódó fél - Ulászló és Erzsébet — között valamelyes fegyverszünetet létrehozni s ezért a királynét jókedvében találta a lovag. — Hát hozd őket rendbe, ha el vannak hanyagolva — vetette oda neki nevetve. — Hiszen ha az enyém volna . . . Erzsébet tenyerébe támasztotta állát s úgy nézett sokáig az ifjú vitézre: — Ki vagy te tulajdonképen ? — Jodok vagyok én, királynőm. Magam erejéből — 374 -