Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Dobronya

reťében. E tekintetben tehát a mai külügyminiszternek volf hivaťalbeli őse. Járta a külföldi udvarokať jó Werbőczy István, mini personalis. A förök veszedelem napról-napra nagyobbodott, megbizafásť kapoťí háí az országgyűléstől, hogy e veszedelem ellen segélyí eszközöljön ki külföldön. Kilincseli Nürnbergában, Rómában, Velencében — hiába. Midőn meg haza jöíf, itthon a gyűlölködő pártszenvedélyek lobogó lángjának láťťára mondoťfa a hafvani országgyűlésen (1525) ama fulmináns beszédjéf, melynek pillanaťnyi haťása alatt őí az országgyűlés a nádori székbe emelťe. Werbőczy puritán lelke szinte megijedt e nagy megtiszteltetéstől, de aztán megadással mondotta: — Jól van hát tekintetes karok és rendek, leszek hivatalomban a király után nem az ország első ura, hanem első szolgája. — Vivat, vivat palatínus Werbőczy 1 — harsogta viszsza szavaira az országgyűlés. Magyar szalmaláng. Az önzetlen és érdemeinek méltó jutalmazásaképen az ország első hivatalára feljutott Werbőczynek buknia kellett, mert csak köznemes volt. A hatalmas főurak pusztán személyi okokban rejlő infrikáit nem állta tovább s lemondott a nádorságról. Teljesen visszavonult a közszereplés teréről. E visszavonulás helyének nagyon megfelelt Dobronya vára. És e várnak fennálló pár csonka fala még ma is büszke lehet arra, hogy Werbőczy István itt a dobronyai vár magányában folytatta, csiszolta, tökéletesítette az országgyűlés által ugyan már évekkel ezelőtt elfogadott, de királyi pecsételés hiányában törvényerőre még mindég nem emelkedett s ettől eltekintve mégis minden idők s országok egyik legmonumeníáiisabb s korszakalkotó jogi müvét, melynek teljes cime : Opus tripartitum juris consuefudinarii inclyti regni Hungáriáé.Röviden s magyarul: Hármaskönyv. Akkoriban Bobronya falai között nem a háború fúriáinak és az ököljognak céljait szolgáló öldöklő fegyverek villogtak : hanem az ország igazságos békéjét célzó és előkészítő méltányos iog paragrafusai cikáztak a nagy jogászi elme magányában, gondolataiban, cselekvéseiben. — 370 — 17