Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Lipcse

— Van uram király. Alig várják a pillanaíoí, hogy íe s királyi vendégeid levadásszák őkef. — És hol kezdjük a vadak hajhászásáí ? — Háí csak Lipcsénél, uram király. Lipcse volí a nagy bölényvadászaíok kiindulóponíja. Iíí íölíöííek hónapokaí nemcsak a királyi család fagjai, hanem külföldi vendégek is. Ami II. Endre idején fermészefes is volf, hiszen udvarában csak úgy hemzsegett a sok olasz s miegyébb éhenkórász náció. Gondolt ő arra, hogy jó lenne ám iíf tágas, erős épséget vagy sőf éppen erősségei emelni, ahol vendégei kényelemben lakozhatnának : azonban sok ügy-baja miatt nem ért rá. Szegény jó utódja IV. Béla pedig, no annak meg a kutyafejű tatárok elég gondot adtak, nemhogy a zólyomi hegyekben bölényt kergethetett, vagy vadászvár építésére gondolhatott volna. Hanem mikor kitakarodott az országból a csúnya tatár fajta, akkor meg megint más gondja nem volt, mint hogy várerősségekef alkosson. A sok vár között megépítette háí a zólyommegyei Lipcsét is. Sőt mindjárt meg is látogatta és hosszabban időzött benne. Az uj vár szép auspiciumok mellett indult életének hosszú századok nyomaival Jelölt úfj'ára, mert friss falai között két király kibékülése jött létre. Itt nyújtottak egymásnak békejobbof IV. Béla az öregebbik király és fia V. István, az ifjabbik király. Királyi birtok és kedvelt kiránduló hely maradt azután is a vár. azonban a béke galambja többé nem nagyon fészkelt benne. Albert király özvegye Erzsébet birtokolta a várat, midőn a horvátországi Krbavából ama Gergely lovag küzdötte föl magát hozzá Budára. — Királynőm, segits — ez volf első szava — a (örökök engem és családomat mindenünkből kiforgattak. — Jól van — mondá hosszas gondolkodás uíán Erzsébet — neked adom Lipcse váramaf, azonban ha majd isméi zöldágra vergődöl, fizetsz érte 10000 forintot — No annyit csak még megfudtam menteni az iszákomban — mosolygotí sunyi módon Gergely — íe királynőm kész volíál segiíeni a íoprongyosnak véli lovagon, ezí háí azzal hálálom meg neked, hogy imhol kifizetem a kéri összegei és megyek máris Zólyomba. — 362 -