Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bozók

Időközben Szelepcsényi a bozóki prépost címét kapta meg és most már sehogysem volt hajlandó prépostságának székhelyét elhagyni. Magához váltotta nemcsak az őt illető felerészt, hanem megszerezte a másik félbirtokot is a nagyszombati papnevelő intézet javára. Fánchy Pál özvegye ellenben a birtokot a jezsuita rendre testálta. Igen ám, de a prágai premontreiek sem szűntek meg élénken vitatni jogukat ősi birtokukhoz. Ez igénylési chaosba aztán egyszer csak belebömbölíek Thököly Imre ágyúi, aki Bozók várát elfoglalta és Móra István várnagyot lefejeztette. Mikor aztán ágyúinak szava helyett a tenger morgásáí hallgatgatta Thököly Nikomédiában : a pereskedések lavinája ujult erővel kezdett hömpölyögni. Csak a múlt század közepén sikerült azt Scitovszky hercegprímásnak megállítani s ő volt az, aki a többszáz éves percsomó összekuszált szálait kibogozta : kiegyezett az igénylőkkel és az egész birtokot az esztergomi papnevelő intézetnek juttatta. A várral együtt. Mert ennek massziv körbástyái, méteres falai ma is állanak. S talán megnyugvással vették tudomásul, hogy ismét eljutottak oda honnan kiindultak, visszatértek eredeti hivatásukhoz: az Isten felé vezető ösvények földerítéséhez, a lélek ügyeit ajnározó munkálkodások elősegítéséhez. — 354 -