Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bozók

szolťa fel a nádori széknél, hogy Palásťhy Beríók korponai várnagy a préposťságoť kirabolta, épületeit földúlta s marháit elhajtotta. Ez azonban mind csak előfutárja volt annak a végveszedelemnek, mely a bozóki prépostságra mint ilyenre a mohácsi vész után sújtott le. Ezekben a zavaros időkben könnyen volt az enyém s tied közötti fogalmak külötnbözeíeií kisemmizni. Balassa Zsigmond szemet vetett a prépostság erődiíéses klastromára. A jó páterek nem voltak elkészülve a támadásra, nem is volt kivel s mivel védeniök magukat : hát bizony Balassa marcona népe beviharzott a csendes cellákba. Akinek a páterek közül nem sikerült elmenekülni, azt irgalom nélkül kardélre hányták. De voltak akik egérutat vehettek és épkézláb kijutottak a kolostorból. — Hova már most ? — néztek egymásra nagy könnyhullatások közepette. — A bencés testvéreinkhez, Garamszeníbenedekre 1 — adta ki az útirányt a prépost. Ott húzták meg magukat, várván a jobb idők pirkadását, mely őket visszavezeti Bozókba. Ez csak negyven évek multán kezdett megcsillámlani, midőn az 1567-iki országgyűlés kimondottaBozókra való visszahelyezésüket. Azonban e pártíusákkal, fölkelésekkel és zavargásokkal telt időben senki sem gondolt arra, hogy az irásos határozatot cselekménnyé sűrítse : a premontrei rend soha többé nem tért vissza jogos birtokába, Bozókba. Hanem helyettük erősen befészkelte magát oda Balassa Zsigmond. Az egykori kolostort könnyű szerrel erős várrá alakította át, melybe erős őrséget is vetett. Az Istennek szentelt csöndes hely tivornyák, duhaj táncok, káromlások és vérontások színterévé vált. Ime így vette át a lélek szelíd kormányzatát Bozókon, a test durva s kíméletlen egyeduralma. Kimondottan vár lett Bozókból. No ha vár, akkor most már ágyú s nem harang szava illik hozzá, mint azelőtt. Megjött ez is. Mert Balassa Zsigmond öccse Menyhért megvakarta fületövét a szóval : — Ejnye, ebadta 1 hogy én erre nem gondoltam. Hiszen én éppen úgy elvehettem volna Bozókoí a papok- 352 —