Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Bozók

an az úgy sokszor az ember benső világának kicsi de annál hatalmasabb erősségeiben, hogy előbb a lélek rendelkezik s farija kezében a kulcsokat, de azufán ilyen s olyan praktikákkal a test veszi át a kormányzatot és a lélek ügyei háfíérbe szorulnak. S amint hogy ez megtörténik az emberek benső erős várában, úgy előfordul a kőből épült várak történetében is, ahogyan erről Bozók tanúságot tesz. A 12. században is úgy volt az, hogy a tehetős fi<atal urakat külországokba vonzotta az ismeretek szomjuzása, no meg a kalandvágy. Bozók és vidékének ura pedig ugyancsak dúsan el volt látva anyagiakkal. Egyálíaljában nem lepte meg hát e hatalmas urat, a Huszt-Pázmány nembeli Lambertet, midőn Miklós fia azzal a szóval állott elő : — Apámuram, szeretnék világot látni. Szeretném látni a külországok népeit, ezeknek szokásait, erkölcseit, intézményeit. — És miért szeretnéd mindezt látni, te fiú ? — Hogy tanuljak belőlük s ami jó, azí itthon is leplántáljam. — Helyesen feleltél fiam, e választ vártam tőled. Isten vezéreljen uíadon. Pénzről és kíséretről gondoskodom majd kellő időben. Háí el is ment Miklós. Hosszú nóta lenne, ha utazásaiban követni akarnók őt. Csak éppen a frankok országába megyünk vele, annak is gyönyörűségesen vad— 349 -