Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Csábrág

hegyen őrtornyot épiíeífek és onnan adtak tűzjeleket''a szomszéd erősségeknek, ha a török megjelent. Váratlanul és segély reménye nélkül tehát soha sem érte őket a támadás. Előfordult, hogy egypár török jelent meg a vár alatt e szóval : — Barátságos kopjatörésre jöttünk mi. Nincsen ellenséges szándékunk, jertek hát ide ki a tágas gyepre kopja-játszani. — Jertek be ti — hangzott a várbeli felelet — elég hely van P kopjatörésre a várudvaron. — Gyáva gyaur, gyáva gyaur 1 — kelt a gúnyos ordifás a kontyosok ajkán. De bizony nem sokáig ordíthattak, mert a tűzielekkel már előre értesített korponai kapitány embereinek segélyével úgy a kopjavetősdit játszó elő5rsöf, mint a közeli erdőben meghúzódó török csapatot elnémították a csábrágiak. Amikor Divény, Kékkő, Somoskő is eleseit, ez időben Csábrág volt e vidéken a magyarság egyedüli mentsvára. És Bécs éppen ezek láttára határozta el, hogy Csábrágot leromboltatja. Gyönge megokolása ennek az volt : közelebb hozni az odavetett őrséget a bányavárosokhoz. Azonban mégsem került sor e várgyilkolásra, mert a csábrági őrség ujabb törökverő haditényeinek láttára Bécs kénytelen volt elővenni jobbik eszét és lerombolás helyett egy olasz építőmestert küldött ki a vár megerősítésére. A honi-nógrádi várak visszafoglalása után nyugodian alhaioii Csábrág a török felől, azonban következeit a nemzeti fölkelések kora. Bocskay hajdúi telepedtek be a várba. Ekkor Illésházy István volt a vár ura, ki azi Pálffy Katóval kötött házassága révén szerezte meg. Két oldalról is tépte a gond ez időtájt Illésházy uramat, mert holmi lázifás nyanuja miatt királya elől Lengyelországba kényszerült elmenekülni, váráf meg elfoglalta Bocskay. No, de segített magán: haza iötf és Bocskayhoz pártolt, ki őt Csábrágba visszahelyezte. Bécs ugyan békét hagyott itt neki mig élt, azonban halála után azonnal rátette kezét Csábrágra. Pár év multán II. Ferdinánd a várat s birtokot Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak s utódjainak adományozta. Övék,illetve a Coburg-Koháry családé ma is. — 547 -